1. |
Bezárva
03:03
|
|||
|
Tudtam előre, hogy nem tudtad.
Vártam előre, hogy Te vártad.
Ezekből nem lesz már soha,
nincs más, tétova.
Gondoltam már, hogy gondoltad.
Reméltem már, hogy remélted.
Más száját már befogta,
enyémet nem kereste.
Ne zárd be, a múlt nevű szobába,
én sem zárom!
A szívkamra ajtaja nyitva maradt,
bejárat, nem találom.
Éreztem jól, hogy érezted.
Álmodtam jól, hogy álmodtad.
Nem hitte, elfogadta,
nem kérdezte.
Ne zárd be a múlt nevű szobába,
én sem zárom!
A szívkamra ajtaja nyitva maradt,
bejárat, nem találom.
Tedd el a szíved,
a kulcsa megvan,
a párna alá, elraktam,
az ajtaját nem találtam.
Ne zárd be a múlt nevű szobába,
én sem zárom!
A szívkamra ajtaja nyitva maradt,
bejárat, nem találom.
|
||||
2. |
Nem is volt
04:39
|
|||
|
Talpad alatt hátra forog a Föld,
szemed még le-lecsukódik.
Olyan szép a reggel, ha a jobb láb
mondjuk előbb mozdít ki.
Nyugodt még két-három utca,
lassan majd ez is elmúlik.
Tágra nyílt szemmel fogod meg
a bérleted üres hűlt helyét.
Nem is volt, nem is lesz,
majd úgyis kitalálod,
nem ér az én nevem mondani,
ha a cetlidet nem találod.
Fárasztó pillanat jön meg,
félsz úgyis bátornak lenni.
Erőt kéne azonnal venned,
de több kilót nem lehet kapni.
Azt kívánod, légy túl rajta,
jöjjön szembe, persze így is lesz.
Másodpercek hosszúsága,
be vagy zárva, nincs sok hátra.
Nem is volt, nem is lesz,
majd úgyis kitalálod,
nem ér az én nevem mondani,
ha a cetlidet nem találod.
|
||||
3. |
Szeleket kerülők
04:03
|
|||
|
Bú és a mámor tép széjjel az éjjel,
mint a virradó nap,
mi fényt áraszt be nagy kedéllyel.
Hideg föld és a falak
széllel, mi átfúj minden zugot,
minden ruhát, minden rongyot,
átfújja a tüzet, mi éltet mindent.
Ez a világ, ez a világ,
mit látok én, minden éjjel.
Szeleket kerülők,
élet nélküli arcok
mosolyogjatok, ha láttok,
ha láttok, egy mozdulatot.
Ja, hogy nincs is arcotok,
nem is kell, nem is kell,
elfújná a nyúlszívűek szele.
Szívek, mik mindig visszahúznak,
nem csak nyugalom,
olykor pusztító, mindent szétzúz,
olyan nagy hatalom.
Vele szembeszállni nem lehet,
megütni nem tudod.
A szél erő, dac, nagy akarat,
mi az emberben, lélekben, rímekben, régen elmúlt.
Szeleket kerülők,
élet nélküli arcok
mosolyogjatok, ha láttok,
ha láttok, egy mozdulatot.
Ja, hogy nincs is arcotok,
nem is kell, nem is kell,
elfújná a nyúlszívűek szele.
|
||||
4. |
Korszakidéző
03:02
|
|||
|
Voltam kis koromban
meg nagy koromban
rossz vonulat,
mint a részeg cowboy,
ki a lováról leugorhat.
Hajlott, ősz koromban
a túloldalban bölcs elméjű
tudás nagy hatalma,
ki az ember alkuvója.
Korán idejét múlt
embereket
nem szeretem,
dajkálom mind,
hisz nem tettek semmit sem.
Boltban jövőt veszek,
gyermekeket
felnevelek,
öreg és bölcs,
szürke ember leszek.
Rossz álmok,
anyu virraszt,
mosolygós nappalok,
öreg házak, otthonka,
nagy kert, kis patakok,
jeges mackó, párna harca,
ember háta, derék tája,
havas mezők, tengerentúli
nagy halak,
néma szárnyak.
|
||||
5. |
Angyalfejtő
02:57
|
|||
|
Elbukott angyalokról
nyúzom le a szárnyuk.
Gyilkos lennék tényleg?
Nem könnyű helyzet, belátom.
Elrémisztő minden perc,
mi a hangjuk felett lettem,
láncra vert csuklójuk fogva
szorítom most őket.
A vérem, ami tényleg forró
hősies szerepben,
bátorságom minden kortyban
egyre feljebb menne.
A vérem, ami tényleg kihűlt
gyávaság szerepben,
nem lesz többé tettek nélkül
angyalfejtő elme.
Angyalbányák legmélyére
nem tudok lejutni.
Annyi hazugság van ott,
hogy nincsen olyan szó mi
elérné fülükbe rejtett
hamis uruk igazságát.
A mindenható döntött,
ezért nincsen több kijárás.
A vérem, ami tényleg forró
hősies szerepben,
bátorságom minden kortyban
egyre feljebb menne.
A vérem, ami tényleg kihűlt
gyávaság szerepben,
nem lesz többé tettek nélkül
angyalfejtő elme.
Remél,
remélhetem,
nem kell
teljesítenem.
Mi lesz,
mi lesz velem,
ha tényleg
nem kerülhetem?
Sok lélegzet
hagyja el
hangokban a számat.
Nem lehet baj,
csak legyen rajtam
az angyalszárnyam.
|
||||
6. |
||||
|
Jobban félek önmagamtól,
mint a másiknak haragjától,
nem kérem, hogy szeressenek,
más sem kéri.
Jó idő van, jobb nem is kell,
folyó parton ott hever
a boldogság, hordaléka
náddal körülvéve.
Szerelem van, mindig úgy van,
paplan alatt reggel holtan,
a kávé csak egy dolgot jelent,
feltámadásét.
Nyolc óra fáradt napja,
délutáni gyalogtúra,
betondzsungel sok állatja,
mind egyszerűek.
Szép cipőt, meg vasalt
fajta inget hordok öt napig, ha
elrejtő ruhámra folt nem kerül,
végre felkerül.
Aludni tér a szép ruhád,
alvó bogár, meg darázs,
vele alvó zümmögésük.
Aludj el vén Balázs!
|
||||
7. |
Számonkérés
02:45
|
|||
|
Valahova el kéne ülnöm,
ne lásson, és ne öljön,
papírra írom a nevemet,
olyan ijesztő.
Nem látom, eltakarja,
nem írom, nem akartam,
nem jegyeztem meg semmit,
valahogy éreztem.
Múltat írom a jelenben,
egyszer majd úgyis megjegyzem,
nem fogok összeomlani,
a félelmem eltűnt.
Nem volt kérdés a lapon,
nem volt válasz se nagyon,
mégis úgy gondolom, hogy
nem lesz jobb sehogy.
|
||||
8. |
Felhők beszélnek
04:00
|
|||
|
Az égen részegek meszelnek,
lentről kíváncsian néznek.
Ti párok egymásba fonódva
kereshettek majd olyan forma
fehér kis alakváltó foltot,
minek majd nevet is adhattok.
Fentről jókat nevetgélnek,
mert ők épp csak festegetnek,
kifestenek.
De a felhők beszélnek majd hozzád,
hangot adnak, ezek mérges hárpiák.
Könnyük hullik felszárítja anyjuk,
lelkük pottyan, úgy szól, hogy meghalljuk.
Rongyon háttal dőlve földnek,
egymásba történetet löknek,
bele a legmélyebb kis pontba,
ott ahol a pillangók is laknak.
A felleg postájára várnak,
ott meg mámor miatt állnak,
kupacba gyűlt hosszú sorok.
Nem mondja, felfelé mutatott,
mutatott.
Hogy a felhők beszélnek majd hozzád,
hangot adnak, ezek mérges hárpiák.
Könnyük hullik, felszárítja anyjuk,
párban sírnak, ők tényleg lázadók.
Lázadók,
igen rólatok van szó.
Ezek a felhők épp azért oly jók,
megváltoznak pont ahogy ti,
összhangban adnak hangot ki.
Hideg, meleg pillantás legyőz.
Szürke, fehér, fényes vonzerőt
kapnak, és egymásnak adnak,
összefognak, és elmúlnak.
Körbejárnak minél több helyet,
mégsem látnak annyi szép eget.
Később majd ők is felnőnek,
ugrálnak, végig itt lesznek,
ők is itt lesznek,
ti is itt lesztek, és mondjátok:
Hogy a felhők beszélnek majd hozzánk,
hangot adnak, ezek mérges hárpiák.
Könnyük hullik, felszárítja anyjuk,
most már tudjuk, ők tényleg lázadók,
tényleg lázadók!
|
||||
9. |
Kinyitva
04:42
|
|||
|
Madártávlatban látni a dolgokat,
olyan közel van minden ország.
Nem taszít ki, és nem üldöz senki el,
ételt és hajlékot rendel el.
Minden utcában hallják a hangomat,
nem rónak meg, ha dallamot hallanak.
Fiatalként még bezárva tartanak,
az élettől megóvnak.
Szíve kulcsait kezében ott hagyja,
bemegy, ő bármikor kinyitja.
Üres termeit verseddel kirakja,
kamráját emlékre használja.
Titkos ládája levéllel van tele.
Beleolvas, ha értene
bármit is belőle,
tudná most, mit hagy ott,
magának címezte,
tárgya: "Madár vagyok".
|
||||
10. |
Vajon lesznek
04:50
|
|||
|
Vajon lesznek-e barlangok,
amiket nem fogunk bejárni,
vajon lesznek-e apró szavak,
amiket nem fogunk mondani?
Én már némán, lecsukott szemmel
érzem, hallom a hangokat,
kívül bújna már belém
a cseprő gonosz gondolat.
Vajon lesznek-e ablakok,
amiket nem fogunk kinyitni,
vajon lesznek-e érzések,
amiket nem fogunk mutatni?
Immár lépteim előttem,
megállásra nem találnak,
karok lengnek gyengeséggel,
a szelek szemben ordibálnak.
Itt a vége
fuss el véle,
mégsem lesz ez egyszerűbb,
küzdök érte,
tovább élne
bennem Ő,
éltető,
szürkülő
életű.
Itt a vége
fuss el véle,
én már nem is szólhatok,
végerővel,
félelemmel
esélyt nem hagyott.
Nem látok,
nem hallok,
elfagyok.
Nincsenek már többé utak,
amiket nem fogok bejárni.
Nincsenek már többé szavak,
amiket nem fogok mondani.
Végül maradtunk mi ketten,
én és a gondolat.
Legyőztem és tovább élek
a szavam megint újra hat.
|
||||
If you like Kontrolalter, you may also like:
Lost Themes IV: Noir
by John Carpenter
The latest installment of John Carpenter’s celebrated “Lost Themes” is now available for pre-order.
go to album
I Wish You Could See Yourself Right Now
by Gentle Organisms
The aptly named Gentle Organisms specialize in quietly radiant songs centered on tender melodies.
go to album
Carla Geneve returns with a record of jittery alt-rock, topped with lyrics that are both wry and introspective.
go to album
Death is Nothing to Us
by Fiddlehead
Boston band featuring members of Have Heart and Basement take their earnest, motivational post-hardcore to thrilling new heights.
go to album
Aussie "mid-fi" band temper jagged, jangling power chords with slackened tempos, hitting the sweet spot between toughness and tenderness.
go to album
The Nightmare Gosifur pt 3
by Adrian Sood
In Adrian Snood’s songs, soulful vocals and slow-moving alt-pop swirl together to create something distinctly moving.
go to album
Cermony's Ross John Farrar experiments with synths, bass, & percussion to make music similar to that from the '80s homemade tape scene.
go to album
